A kisgyermekek mozgásfejlődése NAGYMOZGÁSOK

2019.01.07

Az ember születése után szinte azon nyomban megkezdi "tanulmányait", megtapasztalja és rácsodálkozik a világra, melyhez a mozgást, a cselekvést hívja elsők között segítségül. A kisgyermekek mozgásfejlődése tág határok között tekinthető normálisnak, de a fejlődés alapja azonos, mégpedig az egyszerű reflexeknek, a hajlító és feszítő izmok közötti egyensúlynak, valamint a támasztási és egyensúlyi reakcióknak az összehangolt kialakulása.

Szokták mondani, hogy gyakorlat teszi a mestert, és bizony minden egyes kisgyermek rendületlen kitartással gyakorol, melynek eredményeképpen lépcsőfokról lépcsőfokra, egymásra épülően sajátítja el a mozgásformákat, leli bennük végtelen örömét, válik a mozgás mesterévé rövid időn belül.

A mozgásfejlődés már méhen belül megkezdődik. 8-10 hetes kortól mutathatók ki spontán mozgások, melyek idővel differenciálódnak és intenzívebbek lesznek. Nem véletlen, hogy az újszülött le tudja verni a mérleget, hiszen birtokában van már számos reflexes és akaratlagos mozgás. Végtagjait hajlítja-nyújtja, fejét oldalra fordítja, elemi mozgásmintái között ott a kúszás és mászás, reflexei között a Moro-, a kereső- és szopóreflex, hogy csupán néhányat említsünk. Egyértelműen a hajlító izmok tónusa dominál, karját és lábát behajlítja, hason fekve térdét maga alá húzza, medencéje megemelkedik, fejét oldalra fordítja.

Egy hónapos korára már el-elemeli a fejét, 2 hónaposan ez már könnyen megy neki, háton fekve fejét forgatja, ölben tartva pedig már képes megtartani, de idővel még lebillen. 3 hónapos korára a feszítő izmok jórészt behozzák a "lemaradást", a csípő és térd majdnem nyújtott, hason fekve medencéje a kiságyhoz simul, alkarjára tud támaszkodni, fejét akár 90 fokban emeli.

4-6 hónapos korára hasáról hátára fordul, az időszak végén már vissza is. Lábával pedálozik, felemeli, lábfejével játszik, lábujjait szájába veszi. A mozgásigény jelentős, kielégítésére meg kell teremteni a megfelelő feltételeket, hiszen 8 hónapos kor körül már kúszni-mászni is kezd. Nemsokára önállóan felül, és ha el is dől néhányszor, megtanul kezével megtámaszkodni, eleinte elöl, majd oldalt.

10 hónapos korára többnyire képes négykézláb helyzetből térdre, majd állásba húznia magát. A saját és a szülők arcára is mosolyt csal, hogy lelkesen kapaszkodva, lábait terpesztve, lábujjait behajlítva álldigál. Egy éves korára a bútorokat segítségül hívva oldalirányban lépeget, 14-15 hónapos korára pedig önállóan vág neki a világnak, mókás teli talpas, széles alapú járással, könyökben hajlított karral egyensúlyozva. Az elkövetkező hónapokban a járás gyorsan fejlődik, alapja szűkül, stabilizálódik, teli talpról gördülővé válik, harmonikus egyensúlyt és végtag-együttmozgást tapasztalhatunk.

2-2,5 évesen a kisgyerek futkározik, ágyra, székre felmászik, lépcsőn mellélépve jár, páros lábbal ugrik, "focizik". 3-3,5 évesen háromkerekű biciklit hajt, alacsonyabb lépcsőn már váltott lábbal is képes közlekedni, egyensúlyát egy lábon hosszabban megtartja, egy lábon ugrál. 5 éves korára felgyorsul, nincs számára akadály.

Végső soron az iskoláskort megelőzően, 5-7 éves korra a nagy mozgások végrehajtásában szükséges a gyermek megfelelő fejlődése, mert ez lehet az alapja a finommozgások fejlődésének. 

A funkcionális mozgásformák megfelelő elsajátításán és biztonságos végrehajtásán keresztül vezet az út az iskolaérettséget minősítő mozgásfejlettségig.

Azért fontos az 5 éves korig történő alapos mozgásfejlesztés biztosítása, mert eddig az időszakik az általa eredményezett fejlődés funkcionális jellegű. Ez azt jelenti, hogy továbbfejlődnek a szükséges szervi (idegrendszer, izomrendszer, szív, tüdő, vérkeringés) funkciók, így a gyermekek alkalmassá válnak a fontos, az emberre jellemző alapkészségek (járás, futás, ugrás, dobás, kúszás, mászás stb.) elsajátítására.

Ezzel egyidejűleg a külső hatásoktól függően fejlődnek azok a szabályozási funkciók, melyek a mozgásvégrehajtás szervezéséért felelősek és az egyre bonyolultabb mozgások elsajátítását teszik lehetővé. Különösen fontos funkciók - a mozgások szervezésében jelentősek - fejlődnek ebben a korban, mint egyensúlyérzék, a szem-kéz koordináció, a térérzékelés, az irány- és iramérzékelés, tempóérzék stb. Ezek a funkciók a gondolkodás fejlődésével is kapcsolatban vannak.